Rólam

2008-ban végeztem a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán, és kezdtem el a pszichiátriai szakorvos képzést, melyből végül az 5 év letelte után a rendszerrel szembeni súlyos aggályaim miatt kiléptem.

A tünetek gyógyszeres elfedése helyett valódi megoldásokat kerestem a lelki eredetű zavarok gyógyítására, a farmakológiai kezelés mellett egyéni-és csoportterápiákat tartottam. Számos módszert kipróbáltam (pszichoanalízis, kognitív-és sématerápia, művészetterápia, integrált mozgás- és táncterápia, zeneterápia, jungi analízis, pszichodráma, családállítás…), míg a Dr. Daubner Béla által vezetett Integratív Egyesület komplex módszere mellett döntöttem.

Mindig vonzottak a módosult tudatállapotok, legyen szó meditációról, agykontrollról, progresszív relaxációról vagy autogén tréningről. Még az egyetem alatt felfedeztem az emberi tudatban rejlő hatalmas, és sokszor kiaknázatlan potenciált, így az integratív módszer igazán közel áll hozzám: a hipnózis az a technika, amivel véleményem szerint az elme elképesztő gyógyító potenciálja a leginkább kiaknázható.

Gyors, pontos, és kevés helyet hagy a mellébeszélésnek.

A tudatalatti konfliktusok feltárása a katathym képáramlásnak (- részletesen ld. a KIP leírásánál) köszönhetően izgalmas kalanddá válik, mint egy álom, ahol az álmodó aktívan alakíthatja a történéseket, és minden megjelenő objektumnak visszafejthető az értelme – felismeréshez, belátáshoz, végül pedig érzelmi korrekcióhoz vezetve.

A személyiség fejlesztésén túl a kognitív technikák is kiválóan alkalmazhatóak módosult tudatállapotban, a hipnózis a problémás viselkedés megváltoztatásának elsőrangú eszköze.

A valódi gyógyulást a tünetek okának visszafejtése és korrekciója hozza, vannak azonban olyan elsősorban genetikai eredetű betegségek (bipoláris depresszió, skizofrénia) ahol a farmakológiai kezelés elengedhetetlen. Az ezt tagadó antipszichiátria nézeteit éppúgy elfogadhatatlannak tartom, mint a pszichiátria túlkapásait az egyoldalú gyógyszereléssel, különösen a szorongásos zavarok esetén felírt nyugtatók esetében, amik egyrészt függőséget okoznak, másrészt sokszor pont a változáshoz szükséges szenvedésnyomást hallgattatják el a betegekben.

Jómagam nem írok fel gyógyszereket, de megvannak az ismereteim a medikáció áttekintéséhez, és szükség esetén konzultálok a páciens kezelő orvosával, vagy megbízható pszichiáterhez irányítom.

Hiszek a gyógyító szakemberek közötti együttműködésben.

Hiszek a tudat hatalmában és az emberben rejlő végtelen potenciálban.

Hiszem, hogy minden probléma és baj egyben fejlődési lehetőség is.

Derítsük ki együtt, hogy Önben mi ez a lehetőség!