Mik azok a módosult tudatállapotok?

Az emberi tudat működése folyamatosan változik. Éberségünk, figyelmünk, érzékelésünk és a külvilághoz való viszonyunk más és más formát ölt attól függően, hogy éppen milyen tevékenységet végzünk. Ezek az állapotok minden emberben váltják egymást, és jellegzetes agyi elektromos aktivitással járnak

1. Aktív, koncentrált ébrenlét

Ebben az állapotban figyelmünk elsősorban a külvilágra és az előttünk álló feladatokra irányul. Gondolkodunk, tervezünk, döntéseket hozunk, problémákat oldunk meg, és tudatosan szabályozzuk viselkedésünket. Jellemző a logikus, elemző gondolkodás, a környezeti ingerek folyamatos feldolgozása és a célirányos cselekvés. Intenzív szellemi tevékenység, tanulás vagy összetett feladatok végrehajtása során különösen hangsúlyossá válik.
Jellemző agyhullámok: béta (13–30 Hz), egyes intenzív információfeldolgozási folyamatok során gamma-aktivitás (kb. 30–100 Hz).

2. Nyugodt, ellazult ébrenlét

A figyelem fokozatosan elfordul a külvilág eseményeitől, miközben a belső élmények, gondolatok és testi érzetek kerülnek előtérbe. Az ember továbbra is éber, de már nem törekszik a környezet folyamatos ellenőrzésére. Ilyen állapotot élhetünk át csendes pihenés, szemlélődés, relaxáció vagy kellemes zene hallgatása közben. A gondolkodás kevésbé célirányossá válhat, és könnyebben megjelenhetnek spontán képzettársítások, emlékek és belső képek.
Jellemző agyhullámok: alfa (8–13 Hz), különösen csukott szemmel, nyugodt ébrenlétben. Az agykontroll során ebben az állapotban (alfában) történik a belső munka.

3. Álmodozás, befelé forduló figyelem

Ebben az állapotban a figyelem jelentős része a belső világ felé fordul. A képzeleti képek, emlékek, érzelmek és szabad asszociációk előtérbe kerülhetnek, miközben a külvilág eseményeit kevésbé követjük. Előfordulhat például, hogy egy könyv olvasása, zenehallgatás vagy monoton tevékenység közben annyira elmerülünk a gondolatainkban, hogy átmenetileg elveszítjük az időérzékünket. Az álmodozás és az elmélyült figyelem nem egységes idegrendszeri állapot: az agyi aktivitás mintázata attól is függ, hogy spontán gondolatáramlásról, élénk képzeleti tevékenységről vagy intenzív koncentrációról van szó.
Jellemző agyhullámok: változó alfa- és théta-aktivitás (8–13 Hz, illetve 4–8 Hz), de nincs kizárólag erre az állapotra jellemző EEG-mintázat.

4. Elalvás előtti átmeneti állapot – hipnagóg állapot

Az ébrenlét és az alvás határán a tudatos gondolkodás fokozatosan háttérbe szorul. A figyelem kevésbé irányítható, az időérzékelés megváltozhat, és spontán képek, hangélmények vagy töredékes gondolatok jelenhetnek meg. Ezeket hipnagóg élményeknek nevezzük. Gyakran rendkívül élénkek, néha szokatlanok vagy szürreálisak, miközben az ember még részben tudatában lehet annak, hogy éppen elalszik.
Jellemző agyhullámok: az alfa-aktivitás csökkenése, théta-aktivitás (4–8 Hz) megjelenése.

5. Álomalvás – REM-alvás

A REM-alvás során az agy számos területe intenzív aktivitást mutat, miközben a vázizmok többségének működése átmenetileg gátolt. Ebben az alvási szakaszban gyakoriak az élénk, érzelmekben gazdag álmok. Az álmodás során az ember összetett történeteket, képeket és érzelmi helyzeteket élhet át, amelyek a valóság érzetét kelthetik. A kritikai ellenőrzés és a tudatos akaratlagos irányítás eltér az éber állapotban megszokottól.
Jellemző agyhullámok: alacsony amplitúdójú, vegyes frekvenciájú EEG-aktivitás, gyakran théta-összetevőkkel; egyes vonásaiban az éber agyi aktivitáshoz hasonlíthat.

6. Mélyalvás – lassú hullámú alvás

A mélyalvás során a külvilág ingereire adott válaszkészség jelentősen csökken, az ébreszthetőség nehezebbé válik. A szervezet regenerációs folyamatai szempontjából kiemelkedő fontosságú alvásszakasz. A mélyalvás egyik legfontosabb szerepe az idegrendszer működésének helyreállítása és az emlékezeti folyamatok támogatása. Az ébrenlét során megszerzett információk feldolgozása folytatódik: az agy újraszervezi és megerősíti az idegsejtek közötti kapcsolatok egy részét, elősegítve a tanult ismeretek és élmények hosszú távú rögzülését.Az agyi működésre nagy amplitúdójú, lassú elektromos hullámok jellemzők. A tudatos élmények ritkábbak vagy kevésbé összetettek lehetnek, bár álomszerű mentális tevékenység mélyalvás során is előfordulhat.
Jellemző agyhullámok: delta (0,5–4 Hz),

7. Tréningezett tudatállapotok: a meditáció

A meditáció olyan tudatosan kialakított mentális állapot, amelyben a figyelem működését szándékosan szabályozzuk, egy kiválasztott tárgyra – például a légzésre,– irányítjuk, és nyitott, ítélkezés mentes figyelemmel követjük a tudatban megjelenő jelenségeket.
A meditációnak számos formája létezik, amelyek eltérő tudati működéseket hozhatnak létre. Tartós gyakorlás során egyes meditációs technikákban a hétköznapi időérzékelés, a testhatárok és az énélmény megváltozhatnak. A gondolati aktivitás szubjektíven lecsendesedhet, miközben az éberség és a tudatosság fennmarad.
Jellemző agyhullámok: gyakran fokozott alfa- (8–13 Hz) és théta-aktivitást (4–8 Hz) figyeltek meg, különösen egyes összpontosító és relaxációval járó meditációs formákban. Bizonyos gyakorlott meditálóknál, meghatározott technikák során gamma-aktivitás (kb. 30–100 Hz) változásait is kimutatták. Nincs azonban minden meditációs módszerre jellemző, egységes EEG-mintázat.

7. Hipnózis

A hipnózis sajátos tudati működésmód, amelyben a hipnotizőr szugeszióinak hatására a figyelem erőteljesen a belső élmények felé fordul, a külvilágból jövő ingerek feldolgozása csökken. A képzeleti képek, érzelmek, emlékek és testi érzetek különösen elevenné válhatnak, és a szuggesztiók hatására megváltozhat egyes élmények észlelése vagy értelmezése.

A hipnózis nem azonos sem alvással sem a meditációval. Hasonlóság az összpontosított, befelé forduló figyelem, és hogy a külvilág ingerei kevésbé jutnak el a feldolgozásra, de a hipnózis során célzott szuggesztiókat alkalmaznak az észlelés, az érzelmi reakciók vagy a viselkedés befolyásolására. A meditációban csak megfigyelünk, hipnózisban változásokat hozunk létre.

A hipnotizált személy rendszerint képes érzékelni a környezetét, kommunikálni, döntéseket hozni, és nem veszíti el automatikusan az önkontrollját. A hipnózis létrejöttéhez nem feltétlenül szükséges testi ellazulás sem, a lényeg a fókuszált figyelmi állapot és a szugessziókra valü fogékonyság fokozódása. A hagyományos, relaxációra épülő módszerek mellett létezik aktív-éber hipnózis, amelyben a módosult tudatállapot fizikai aktivitás, például kerékpározás közben alakul ki.

A hipnózis során az összpontosított figyelem, a képzeleti folyamatok és a szuggesztiók együttesen teremthetnek lehetőséget a megszokott érzelmi és viselkedéses reakciók átdolgozására, új belső tapasztalatok kialakítására.

Jellemző agyhullámok: egyes vizsgálatokban az alfa- (8–13 Hz) és théta-aktivitás (4–8 Hz) változásait figyelték meg, de a hipnózisnak nincs minden emberre és módszerre érvényes, kizárólagos EEG-mintázata. Az agyi aktivitás a hipnózis típusától, a végzett feladattól és az egyéni sajátosságoktól is függ.

+1. Pszichedelikumokkal kiváltott módosult tudatállapotok

A pszichedelikus szerek olyan pszichoaktív anyagok, amelyek átmenetileg jelentős változásokat idézhetnek elő az észlelésben, a gondolkodásban, az érzelmi működésben, az időérzékelésben és az énélményben. A különböző szerek eltérő idegrendszeri mechanizmusokon keresztül hatnak, ezért az általuk létrehozott módosult tudatállapotok sem azonosak. A pszichedelikus élmények idején megváltozhat a nagy kiterjedésű agyi hálózatok közötti kommunikáció és az idegi aktivitás szerveződése. Egyes kutatások a szokásos működési mintázatok átmeneti fellazulását és a hálózatok közötti kapcsolatok átrendeződését írták le. A terápiás célra alkalmazott szerek (pszilocibin, LSD, DMT, 5-MeO-DMT, ayahuasca, MDMA, ketamin, eszketamin, ibogain ) sohasem önállóan, hanem mindig egy terápiás folyamat részeként kerülnek alkalmazásra, ahol kiemelten fontos az előkészítés és az élmény utólagos feldolgozása.
Magyarországon jelenleg nincs egedélyezve a pszichedelikumokkkal végzett terápia.
Jellemző agyhullámok: klasszikus pszichedelikumok hatására több EEG-vizsgálatban az alfa- (8–13 Hz) és bizonyos esetekben a béta-aktivitás (13–30 Hz) csökkenését, valamint az agyi elektromos aktivitás összetettségének növekedését figyelték meg.

Elveszítem az önkontrollomat hipnózisban?

Nem. A hipnózis nem jelent akaratvesztést, öntudatlanságot vagy a személyiség feletti kontroll átadását a hipnotizőrnek.

A hipnózis során a figyelem működése megváltozik, és a szuggesztiókra adott válaszkészség fokozódhat, de ez nem jelenti azt, hogy a hipnotizált személy elveszítené döntési képességét vagy automatikusan végrehajtaná a kapott utasításokat. A hipnózis egy együttműködésen alapuló folyamat. A résztvevő rendszerint érzékeli a környezetét, hallja a terapeuta hangját, képes kommunikálni, és visszautasíthatja a számára elfogadhatatlan javaslatokat.

A színpadi hipnózis és a szenzációhajhász filmek nagyon sokat ártottak a hipnózis renoméjának, mivel azt a benyomást keltik, hogy a hipnotizőr korlátlan hatalommal rendelkezhet a másik ember felett. Valójában semmire nem lehet rávenni a hipnotizált alanyt, ami ellenkezne akaratával, erkölcsi, morális gátjával! A terápiás hipnózis nem szemfényvesztés- nem az irányítás átvétele a cél, hanem éppen ellenkezőleg: a saját belső folyamatok tudatosabb megismerése és az önszabályozás lehetőségeinek bővítése.

Végig tudatában leszek annak, ami történik?

A hipnózis mint a fentebb leírtakból is kiderül, nem azonos az alvással vagy az eszméletvesztéssel. A hipnotikus állapotban a tudatosság általában fennmarad, de a figyelem iránya, az érzékelés és az élmények megélésének módja jelentősen megváltozhat.

A hipnózis mélysége és a tudatosság megélése egyénenként változó. Enyhébb hipnotikus állapotban az ember gyakran úgy érzi, mintha egyszerűen csak ellazultan, csukott szemmel figyelne. Mélyebb elmélyülés során megváltozhat az időérzékelés, csökkenhet a külvilág tudatos követése, és egyes élmények spontánnak, akaratlanul bekövetkezőnek tűnhetnek.

A hipnotizált személy hallja a terapeuta hangját, képes megérteni a hozzá intézett kérdéseket, válaszolni rájuk, és szükség esetén jelezni, ha valami kellemetlen számára. Egy hasonlattal élve: az alany a belső, kvázi-reális világában mozog, a terapeuta horgonyozza a valósághoz.

Az emlékezet működése változhat. A legtöbben emlékeznek a hipnózis során történtekre, de előfordulhat, hogy bizonyos részletek elhalványulnak, mások nagyobb hangsúlyt kapva élesebben megmaradnak.

A terápiás hipnózis célja nem a tudatosság kikapcsolása, épp ellenkezőleg: a belső folyamatok átélése és tudatosítása, amelyet az utófeldolgozás során egy beszélgetés követ lehetővé téve a tapasztaltak integrálását a személyiségbe.

Mi van, ha nem tudok elég mélyen ellazulni?

A hipnózis létrejöttének nem feltétele a mély testi ellazulás. Bár a hagyományos hipnózisindukciók gyakran relaxációval kezdődnek, a hipnotikus állapot lényege nem az ellazulás, hanem a figyelem sajátos összpontosítása és a szuggesztiókra való fogékonyság.
Vannak, akik könnyen elengedik a külvilág ingereit, mások nehezebben tudnak kikapcsolni. A fokozott belső feszültség, a szorongás, az állandó gondolati aktivitás vagy a kontroll elvesztésétől való félelem megnehezítheti az ellazulást. Ez azonban önmagában nem akadálya a hipnózis alkalmazásának.

Számos különböző technikával dolgozom, amelyek segítségével az ellazulást akadályozó tényezők felismerhetők és fokozatosan oldhatók. A progresszív izomrelaxáció, a légzésre és a testi érzetekre irányuló gyakorlatok, az imaginációs technikák, a figyelem tudatos irányítása és a különböző hipnózisindukciós eljárások lehetőséget adnak arra, hogy az egyéni adottságokhoz igazítsuk a folyamatot. A módszer megválasztása mindig az egyéni reakciókhoz igazodik. A megfelelő technika megtalálása és az ellazulást akadályozó nehézségek kezelése maga is része lehet a közös munkának.

Mi van, ha nem látok képeket?

A belső képalkotás képessége rendkívül nagy egyéni változatosságot mutat. Vannak, akik szinte filmszerűen, élénk színekkel és részletgazdagsággal látják maguk előtt az elképzelt jeleneteket, míg mások csak elmosódott körvonalakat, fényeket, színeket vagy töredékes képeket észlelnek. Olyanok is vannak, akiknek a belső képalkotása alig vagy egyáltalán nem jár tudatos vizuális élménnyel.

A belső képek élénksége nem mércéje a hipnózis mélységének, és nem feltétele a sikeres terápiás munkának.

A belső élményvilág ugyanis jóval gazdagabb a vizuális képzeletnél. Ha valaki nem lát képeket, dolgozhatunk testi érzetekkel, hangokkal, érzelmekkel, mozgásélményekkel, hangulatokkal és nehezen megfogalmazható benyomásokkal is. Ezek éppúgy kiindulópontjai lehetnek az imaginációs és hipnotikus munkának, mint a hívóképek a KIP-ben.

Gyakran előfordul az is, hogy valaki azt mondja, nem lát semmit, mégis pontosan tudja, milyen az elképzelt helyszín, hol helyezkednek el benne a tárgyak, vagy mi történik körülötte. Ilyenkor nem feltétlenül jelenik meg valódi látványélmény, inkább egyfajta „mintha-kép” alakul ki: az ember nem látja maga előtt a jelenetet, mégis képes elképzelni, érzékelni annak térbeli viszonyait, hangulatát és jelentését. Például ha az az instrukció, hogy képzeljen el egy erdei ösvényt, lehet, hogy nem jelenik meg éles kép az erdőről, mégis tudja, merre vezet az út, milyen lehet a talaj a lába alatt, hallhatja a képzeletben a levelek susogását, és ugyanúgy kivetül az élménybe a belső problematika.

A képáramlás módja ráadásul nem feltétlenül állandó: az ellazulás, a figyelem összpontosítása és a gyakorlás hatására a legtöbb kliensnél részletgazdagabbá, élesebbé válhatnak a belső klpek, amiket egyre több modalitásban (pl. szaglás, tapintás) lesznek képesek megtapasztalni.

A közös munka során mindig az egyéni adottságokhoz igazítom a módszert.